NA ÉS? – THÁLIA SZÍNHÁZ: EGY SZÍNÉSZNŐ LÁNYA
Adott két nagyszerű hanggal megáldott hölgy, az egyikük színésznő, a másik énekesnő, aki frontembere volt a Cenobite nevű death metal zenekarnak, valamint tagja volt a Balkan Fanatik-nak is, egyébként végzettsége szerint alkalmazott grafikus művész. Ők ketten, anya és leánya úgy döntöttek, hogy elmesélik az életüket dalokban, némi prózával fűszerezve. A Thália Színház „zenés tablóként” és „zenés élveboncolásként” hirdette meg az Egy színésznő lánya című előadást.
Mindez sok embert még nem érdekelne, de ha a színésznőt Hernádi Juditnak hívják, mindjárt más a helyzet. Meglehetősen bizarr dolog, ha az ember saját magát alakítja a színpadon, nyilvánvalóan nem is lehet ezt komolyan venni. Hiszen kinek az élete érdekes annyira, hogy színpadra alkalmazzák? Egy ereje teljében lévő, tehetséges színésznőnek ugyan mi szüksége van arra, hogy saját magát alakítsa egy vérszegény előadásban? A drámatörténet természetesen ismer nem egy szerzőt Strindbergtől O’Neillig, akik sikerrel alakították át magánéletük eseményeit önálló műalkotássá.
Jaross Viktóriának azonban mindez nem sikerült, még csak épkézláb szövegkönyvet sem tudott írni Verebes István Maya címmel megjelent könyvéből. Jelen sorok írója nem olvasta ugyan a kiindulópontul szolgáló írást, de elképzelhetetlennek tartja, hogy a Hernádi Judit életéről szóló kiadvány ennyire semmitmondó legyen. Már a cím sem jó, hiszen ez a darab nem a lányról, hanem egyértelműen a színésznőről szól.
A Thália honlapján található információk szerint egy anya lány kapcsolat nehézségeit járja körül az előadás. Nos, ebből szinte semmi sem látszik. Az egyfelvonásos produkciónak nincs története, ez még a legkisebb baj, de nincs központi vezérelve sem. Túl sok a zenés betét, a próza pedig nem ad irányt a nem létező történetnek, sőt sokszor még az énekszámok közötti átvezetés feladatát sem teljesíti a szöveg. Dalokat hallunk egymás után, ha engedékeny vagyok, akkor esetleg esztrádműsort, de a music hall már túlzás lenne, hiszen ahhoz vérbő humor kellene. Az meg nincs. 
A mértani pontossággal kettéosztott színpad rendezői bal felén berendezett stúdióban a lány zenekarával a banda legújabb felvételeit rögzíti, a másik oldalon Maya-Hernádi lakását, pontosabban szólva piros díványát láthatjuk. A színésznő diktafonra mondja az emlékeit. Valamilyen számomra fel nem fogható okból, a két nő folyamatosan mobiltelefonon beszél egymással. Illetve még ez sem történik, hiszen az anya telefonja folyamatosan üzenetrögzítő üzemmódra van kapcsolva. Bizonyára roppant elfoglalt a mama. Néha hangfelvételről Verebes Istvánt és Gálvölgyi Jánost hallhatjuk. Verebestől szentenciózus mondatok hangzanak el, íme az egyik: „A múltat nem lehet kijavítani.”
Az élőzenekarral kísért dalok közötti szüneteket közhelyes dialógustöredékek töltik ki, hogy pontosan a darabbeli anyának és a lányának mi a baja, vagy mi volt a baja egymással, ha volt egyáltalán, ebből a produkcióból nem derül ki. A világon nincs olyan szülő gyermek kapcsolat, amely ennyire semmitmondó lenne. Maya-Hernádi tizenhét évesen férjhez megy, de már az esküvője napján tudja, hogy el fog válni, két év múlva meg is teszi. Később gyermeke apja is elhagyja. Na és? Ez miért színpadi szituáció?
Tarján Zsófia színészileg természetesen nem tud partnere lenni Hernádinak. Ezért azt csinálja, amihez ért: énekel (nem is rosszul!), rajzol, és néha sétál a színpad hátsó felén.
Nem érdemes tagadni, hogy a pesti Broadway közönsége talán vevő lesz a darabra. De elszomorító látni, hogy az a színésznő, aki másfél évtizeddel ezelőtt olyan nagyszerűen játszotta például Az utazás az éjszakába Mary-jét Horvai István rendezésében, most a nevét adja ehhez a produkcióhoz.
Az írás a 2010. április 28-ai előbemutató után készült.
Jaross Viktória: Egy színésznő lánya
Thália Színház
Producer: Velki / ArtFanatic
Rendező: Jaross Viktória
Díszlet: Schilling Kolos
Jelmez: Schilling Kolos, Csík Melinda
Hangszerelés és színpadi stúdió: Lepés Gábor
Szereplők: Hernádi Judit, Tarján Zsófia
A zenekar tagjai: Nagy Szabolcs, Szász Ferenc, Perjési Szabolcs, Kottler Ákos, Jelasity Péter Táncos: Makár István
Kapcsolódó cikkek:
hozzászólok
Yeats Triptichon a Crescendo társulat előadásában
Yeats mély intenzitású drámáiban erkölcsi dilemmák, a jó és a rossz küzdelme, a csoda várása jelenik meg költői látomásban. Ezek közül ismerkedhetünk meg A sólyom kútjánál – A macska és a hold – A purgatórium című darabjaival és rajtuk keresztül a Crescendo Színházzal.
PLACCC: PLAKÁTSIKER ÉS NAGYVÁROSI KALANDOZÁS
Bár még javában tombol a nyár, a PLACCC Fesztivál alkotói nem tétlenkednek. A csapat grafikusa komoly szakmai elismer ...
Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0
KULTLÖVÉS A SZEMLÉN - "GYERMEKKORBAN ÁTÉLT TRAUMÁKRÓL BESZÉLÜNK."
41. Magyar Filmszemle. Stop. Breier Ádám. Stop. Catherine magánélete. Stop. Videointerjú: ITT.
Kapcsolódó cikkek: 6
Hozzászólások: 0
VÉRSZAGRA GYŰL - ENGEDJ BE!
Korunk vérszívója nem fényűző kastélyban, hanem lakótelepen él, nyikorgó koporsó helyett fürdőkádban alussza át a nappalt, s ...
Kapcsolódó cikkek: 1
Hozzászólások: 2
az eddigi hozzászólások:
Adaz Istvan írta:
2010. May 05. 17:05
Csak azt tudnám, hogy a Verebes miért nem szólt a 3 nőnek, hogy ez így nem az Ő könyve, így az egész értelmetlen? A rendezőt leváltanák például a Böhm Györgyre, szóval olyanra aki szokott dramaturg feladatokat is csinálni, egyből jobb lenne a darab. A színésznő és a lánya szerintem jó, de a rendezőt el kell feledni.