ÉLVEBONCOLÁS HELYETT - BÁRKA SZÍNHÁZ: NEM TUDNI, HOGYAN

2010-04-26 — recenzió - színház — A szerző adatlapja: Szekeres Szabolcs

Luigi Pirandello témáit tekintve monomániás szerző, hiszen majd minden darabjában megszállottan állította szembe az álmok világát a valósággal, kutatva azt a vékony határvonalat, ami az őrületet elválasztja a normálistól. Ismertebb darabjaiban, mint a IV. Henrik, A hat szereplő szerzőt keres, vagy a Ma este improvizálunk, fordulatos cselekmény, szellemes filozófia segíti a publikumot a befogadásban.

A Bárka Színház Stúdiójában bemutatott Nem tudni, hogyan, amely Pirandello utolsó befejezett darabja, nem tartozik az ouvre ékességei közé. A cselekmény vontatott és szegényes, az életmű más darabjaihoz viszonyítva sok újat nem mond. Ez egy erőteljes rendezői koncepció esetében még nem lenne gond, hiszen nem egyszer született már gyengébb alapanyagból érvényes előadás. Pirandello kamaradrámája egy szerelmi ötszögről szól, amelynek egyik férfitagja, egy sok-sok évvel a történet kezdete előtt elkövetett gyilkosság miatt kibillen lelki egyensúlyából. Hogy miért pont most, ennyi idő elteltével kezdi zavarni a férfit a bűntett, nem derül ki. Mindenesetre a fentiek következtében kapcsolata feleségével, és egy baráti házaspárral alapjaiban változik meg, egyre durvább dolgokat vág a többiek fejéhez. Az összetűzések végül tragédiához vezetnek.
Nem lehet tudni, hogy mi az, ami megtörtént, mi az, ami megtörténhetett volna, és mi az, ami csak a szereplők álmaiban létezik; kizárólag a darab végén elkövetett gyilkosság a biztos. Bocsárdi László rendezése ezeket a többdimenziós játszmákat nem tudja elmesélni. Elsősorban megcsalásról és megcsalatásról hallunk, amit nem kell mindig szó szerinti házasságtörésnek érteni, hiszen az ember nemcsak a párjához, hanem fiatalkori eszméihez, céljaihoz is lehet hűtlen. Egy idő után szinte lehetetlen követni, hogy ki kivel és mikor lépett félre, ezek a kommunikációs aktusok így nem többek intrikáknál, ahelyett, hogy ontológiai mélységeket érintenének.
Közismert tény, hogy a két világháború között alkotó drámaírókra mekkora hatással volt a pszichoanalízis. Nem kivétel ezalól az olasz szerző sem; Pirandello szófogadó diákként felmondja leckét. Valóban jól, néha túlzottan is jól ismeri Freud írásait. Azonban ami a múlt század 30-as éveiben forradalmain újnak számított, ma már közhelyes, néhol kifejezetten erőltetett. Elvégre manapság már a köznyelvbe is beépültek olyan fogalmak, mint a tudatalatti, vagy a freudi elszólás, ezért aztán a színészi játéknak kellene igazolnia a darab létjogosultságát. Azonban ez sem történik meg, mert a főszereplők mintha nem ugyanabban az előadásban játszanának. Mucsi Zoltán Rómeó Daddi grófja legkevésbé sem arisztokrata, inkább afféle házi mizantróp, aki dühödt kísérleteket tesz önmaga megértésére, próbálkozásai közben egyáltalán nincs tekintettel a többiekre. Szerepformálása egysíkú, az őrület külsőségeire helyezi a hangsúlyt, így alakítása fokozatosan veszít erejéből. Ezzel szemben Szorcsik Kriszta az előbbi feleségeként operai gesztusrendszert működtetve jeleníti meg Bicét.
Holott Bartha József látványterve, amely a tükörmetaforára épít, valóban alkalmat adhatna a szerelmi ötszög tagjainak a kegyetlen élveboncolásra. Az önmegismerés lehetetlenségét, az önazonosság vágyát ugyanis leginkább a díszlet fejezi ki. Itt semmi nem az, aminek látszik. A nézők által amfiteátrumszerűen körbeült játszóhely középpontjába egy pedánsan megterített, barack- és rózsaszínben pompázó ebédlőasztal kerül, amely valójában vízzel teli, műanyagból készült akvárium. A víz, valamint a plexiből készült szekrények, amelyekről kiderül később, hogy igazából ajtók, egyszerre funkcionálnak az önmegismeréshez elengedhetetlenül szükséges tükrökként is, amelyekben a szereplők torzítva látják saját arcképüket és egymást. A tér tehát a szalondrámák megszokott külsőségeit adja, egyben azonban tagadja is a polgári színjáték konvencióit.

Az előadásból nem derül ki, hogy miért esett Bocsárdi László választása éppen erre a darabra. A Bárka Színház egyfelvonásosa azért csalódás, mert azon kívül, hogy egy ritkán játszott darabbal ismerteti meg a nagyérdeműt, többet nem nyújt.

A írás a 2010. április 23-ai előadás alapján készült.

Luigi Pirandello: Nem tudni, hogyan
Bárka Színház
Rendező: Bocsárdi László
Fordító: Lator László
Díszlet: Bartha József
Jelmez: Dobre Kothay Judit
Szereplők: Mucsi Zoltán, Szorcsik Kriszta, Spolarics Andrea, Ilyés Róbert, Kálid Artúr

hozzászólok

Yeats mély intenzitású drámáiban erkölcsi dilemmák, a jó és a rossz küzdelme, a csoda várása jelenik meg költői látomásban. Ezek közül ismerkedhetünk meg A sólyom kútjánál – A macska és a hold – A purgatórium című darabjaival és rajtuk keresztül a Crescendo Színházzal.

PLACCC: PLAKÁTSIKER ÉS NAGYVÁROSI KALANDOZÁS

Bár még javában tombol a nyár, a PLACCC Fesztivál alkotói nem tétlenkednek. A csapat grafikusa komoly szakmai elismer ...

Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0

KULTLÖVÉS A SZEMLÉN - "GYERMEKKORBAN ÁTÉLT TRAUMÁKRÓL BESZÉLÜNK."

41. Magyar Filmszemle. Stop. Breier Ádám. Stop. Catherine magánélete. Stop. Videointerjú: ITT.

Kapcsolódó cikkek: 6
Hozzászólások: 0

VÉRSZAGRA GYŰL - ENGEDJ BE!

Korunk vérszívója nem fényűző kastélyban, hanem lakótelepen él, nyikorgó koporsó helyett fürdőkádban alussza át a nappalt, s ...

Kapcsolódó cikkek: 1
Hozzászólások: 2