MICSODA HAGYOMÁNY! – ANAND TUCKER: SZÖKŐ(H)ÉV
A tengerentúli vígjátékok többségében manapság mindig utaznak. Na, jó ez így önmagában abszolút nem jelent semmit, de ha hozzáteszem azt is, hogy a humor legtöbb forrása aztán éppen ebből fakad, talán némileg már érthető az általánosítás. A január közepén bemutatott Szökőhév is folytatja a sort, hiszen egy írországi utazás történetét meséli el romantikus komédiába ágyazva.
A romkomot talán már senkinek nem kell bemutatni, hiszen ki ne látta volna a Dirty Dancing-et Patrick Swayze-vel és Jennifer Grey-jel, ahol a gazdag lány-szegény fiú lehetetlen szerelmét mutatták meg. Azóta a műfaj számos változáson ment keresztül, persze a régi ismertetőjegyek megmaradtak, úgy, mint a vicces jelenetek, amelyeket fiatal szerelmesek, szakító vagy éppen ismerkedő párok élnek át. Hollywood azonban nem riad vissza attól sem, hogy a szereplők korát kitolják úgy negyven közelébe, ezáltal biztosítva a még nagyobb tömeget a mozi pénztárainál. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az utóbbi időben a filmipar egy része a romantikus vígjátékokra épül, éppen ezért nem meglepő a már-már állandó színészgárda sem. Csak hogy néhány színészt említsek: Ryan Reynolds (Nász-ajánlat; Csak barátok); Sandra Bullock (Nász-ajánlat; Beépített szépség 1,2); Kate Hudson (A csajok háborúja; A spanom csaja); Matthew McConaughey (Excsajok szelleme; Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt) és Amy Adams (Miss Pettigrew nagy napja; Lagzi randi), a Szökőhév üdvöskéje is felkerülhet képzeletbeli listánkra.
A történet kulcsszereplője Anna Brady, a sznob, városi lány, aki elindul Írországba, hogy az ottani hagyományok szerint február 29-én megkérje szerelme kezét. A régi szokás szerint ugyanis minden szökőévben lehetőség nyílik a szerelmespárok hölgy tagjai előtt a kezdeményezésre. Anna, aki igencsak szeretne már menyasszony lenni, fogja magát, és kardiológus barátja után ered. A sors úgy hozza persze, hogy semmi nem úgy alakul, ahogy hősünk elképzelte: hatalmas viharok, elhagyatott falu, veszekedő írek, legelésző tehenek és így tovább. Az amerikai hölgy igazi slamasztikába csöppen, egyetlen reménye Declan, a kocsmáros, aki némi pénzért elvállalja, hogy eljuttatja őt Dublinba. Ekkor talán még ők sem sejtik, hogy nem lesz könnyű menet az utazás és az együtt töltött idő.
Természetesen a film elején már mindenki sejti, hogy mire is megy ki a játék, így a befejezés is nyilvánvaló, Anand Tucker alkotása azonban mindezek ellenére nézhető, sőt: élvezhető. Meg lehet vádolni a rendezőt azzal, hogy sablonvígjátékot készített, és meg is tenném ezt, ha a másfél óra alatt nem görbült volna annyiszor mosolyra a szám. Mostanság a hobbimmá vált a különféle hollywoodi vígjátékok feltérképezése, és igen, tényleg vannak jobbak és rosszabbak. Na, már most a Szökőhév-et azért lehet az előbbi kategóriába sorolni, mivel nem akar többet mondani annál, mint amennyi tényleg a feladata. A megszokott kliséket vonultatja fel, de nem viszi túlzásba, és tudja, mikor kell abbahagyni, és eljátszani az utolsó hattyú táncot. Félreértés ne essék, senki nem hal meg, csak éppen a mozgókép akkor és ott fejeződik be, ahol kell, természetesen happy end-del.
Azt azonban, mint oly sok más esetben, most sem értem, hogy miért kell a magyar címfordítóknak poénkodni? A film eredeti címe ugyanis Leap Year, azaz szökőév, és mivel dramaturgiai alkotóelem, semmi okuk nem volt megváltoztatni ezt egy bugyuta szójátékkal. Sebaj, szerencsére ez a minőségen mit sem változtat! Azonban ha beülünk a moziba, akkor ne szerzői jegyekkel átitatott műalkotást, hanem műfajfilmet várjunk. Tegyük félre sznobizmusunkat, és egyszerűen élvezzük a poénokat, amelyek legtöbbször a színészeknek, illetve a helyzetkomikumnak köszönhetőek, ugyanis számos vicces figurával és furcsa szituációval találkozhatunk. S ekkor elő is vehetjük a tipikus közhelyeket: ott van mindjárt a két idős ír, akik a legfurcsább dolgokon vitatkoznak; a szerencsétlen városi nő esete vidéken, aki rádöbben életének árnyoldalaira; a magányos idegen, akinek múltja fájdalmat rejt; a vendégszerető vidékiek, akik a szerelmes párnak hiszik a hozzájuk vetődő férfit és nőt; a nagyképű város ficsúr, akit csak a pénz és az hatalom érdekel. Ők mind a film mozaikdarabkái, akikkel úgy játszik a film, hogy el is felejtjük: ezt már számtalanszor láttuk korábban a vásznon.
A színészek jól hozzák karaktereiket, minden néző találhat valakit, akivel azonosulni tud, vagy éppenséggel utálhatja a „rosszfiút.” Az Anna-t alakító Amy Adams egyértelműen a komédiák új feltörekvő csillaga, akiről minden bizonnyal hallunk még. Korábban már láthattuk a Julie&Julia-ban, valamint a Bűbáj-ban, amiért aztán Golden Globe-ra is jelölték. A Declant játszó Matthew Goody a Match Point című Woody Allen filmből lehet ismerős, akkor elkényeztetett, gazdag ficsúrt játszott; mindenesetre jobban hozza a nyers, zárkózott ír figuráját. Az angol színész feltehetőleg mostanság fogják felkapni, úgyhogy ne lepődjön meg senki, ha egyre több film stáblistáján tűnik fel a neve. A Jeremyt megformáló Adam Scott-ot eddig csak a TV fedezte fel magának, de a szuperprodukciók után egyenes arányossággal nő a felkérések száma és a bankszámla mérete. A Szökőhév-ben még ha nem is sziporkázik, de jól játssza a nyálas, nagyképű amerikai orvost, akinek mindene a pénz.
És e pillanatban meg is érkeztünk a film erkölcsi tanulságához: nemes egyszerűséggel annyi, hogy a pénz nem boldogít. Nem kell elítélni ezért se a forgatókönyvírót, se a rendezőt, ugyanis ha jobban belegondolunk a kapitalista rendszer működésébe és az emiatt kialakult helyzetbe, akkor láthatjuk, hogy a pénz a mozgatórugó. A hálózatépítő munkákra jellemzően, a piramis csúcsán álló egyén birtokolja a javak nagyobb hányadát, míg az emberi tápláléklánc alját a szerényebb vagyonnal rendelkezők foglalják el. Ez van, mindenesetre azért még kimondhatjuk: mindegy mennyi pénzed van a földön, a másvilágon ez már mit sem számít.
Eredeti cím: Leap Year
Hazai bemutató: 2010. január 28.
Forgalmazó: Fórum Hungary
Rendező: Anand Tucker
Szereplők: Amy Adams (Anna), Matthew Goode (Declan), John Lithgow (Jim), Kaitlin Olson (Libby), Adam Scott (Jeremy), Peter O'Meara (Ron), Michael J. Reynolds (Jerome), Flaminia Cinque (Carla)
Gyártás: 2009 (USA, Írország)
Hossz: 100 perc
hozzászólok
Rebecca az Operettben
Daphne du Maurier világhírű regényéből Alfred Hitchcock Oscar-díjas filmje után a magyar származású, Grammy-díjas komponista, Sylvester Lévay és a szövegíró Michael Kunze írt nagyszabású musicalt, melyet Bécs, Japán és Helsinki után a Budapesti Operettszínházban láthat a magyar közönség. A musical a Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös produkcióban, Béres Attila rendezésében, az Operettszínház sztárjaival kerül színre.
SZÁNDÉKTALAN FÉNY – VANCSÓ ZOLTÁN KIÁLLÍTÁSA
Megtekinthető: 2010. február 4 – március 28.
Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0
KULTLÖVÉS A SZEMLÉN - "A LEGJOBB HELY ... KÖZÉP KÖZÉPEN.."
41. Magyar Filmszemle. Stop. Nagy Viktor Oszkár. Stop. Hajónapló. Stop. Videointerjú: ITT.
Kapcsolódó cikkek: 7
Hozzászólások: 0
BUDA GÁBOR: JELENSÉGEK
Megtekinthető: 2010. március 17. – április 15.
Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0
