"MINŐ CSODÁS KEVERCSE ROSSZ S NEMESNEK" - POLIGAMY
A Nőstény és a Hím új odúba költözik. Új életüket tervezgetve a Nőstény ellentmondást nem tűrően kijelöli a gyerekszoba helyét, a Hím láthatóan hárít, mire a Nőstény rinyálni kezd, hogy már huszonnyolc éves, jövőre gyereket akar, majd a jelenet megalkuvással teli kussolásba és szexelésbe fullad. A dialóg hiteles és ígéretes, mindenki ismeri és felismeri az alapszitut. Élvezettel dőlök hátra a székemben, és joggal várok ehhez méltó folytatást.
Nem is csalódom. Kis idő elteltével András (Csányi Sándor) és Lilla (Tompos Kátya) váratlanul különleges helyzetbe kerül. Először is Lilla, ő áldott állapotba, aztán András (elsőre) áldatlannak tűnő állapotba. Barátnője terhességéről értesülve András bepánikol, majd másnap hazatérve egy vadidegen nőt talál imádott Lillája helyén, aki azonban szintén Lilla névre hallgat, és a jelek meg a külvilág szerint is ugyanaz a nő, akivel András öt éve párkapcsolatban él. Nem is rossz alaphelyzet! A néző meghökken persze, és a film kezdi szépen kibontani a fura helyzetben rejlő lehetőségeket.
És ekkor következik be a törés. Merthogy ebben az ötletes helyzetben nincs is annyi, mint azt remélnénk. Egyik nő jön a másik után (Lilla mindig szeretkezés után vált alakot) és a dolgok ismétlődése, variálódása során filmünk lassan, de biztosan kezdi elveszíteni kapcsolatát nézőjével. A jelenetek egyre üresebbek, a bizarrság és a humor pár pillanatnak és mozzanatnak szól csupán, és semmi köze már a történet és film egészéhez. Mert jópofa, hogy az András pszichológusát alakító Péterfy Bori is megjelenik Lilla alakjában, mint profi sztriptíztáncosnő, de amilyen szórakoztató ez, olyan öncélú és értelmetlen is, és ezzel a szállal megy el kábé negyedóra. A film kétharmada felé már egészen biztosan fészkelődik minden néző, és sóvárogva várja a végkifejletet, mert bármi is az, a film egyharmada óta drasztikusan elapadt a valódi humor, a koherenciáról nem is beszélve.
A filmre láthatóan hatott a 9 és 1/2 randi. Ott 10 izgalmas hölgy randevúzott a főhőst alakító Fenyő Ivánnal. A Poligamy készítői úgy gondolták, kissé emelik a licitet. Itt legalább ötször annyi nőnemű parádézik Csányi Sándor oldalán, ám a dolog érdekessége a mennyiségben ki is merül. Az előd egyszerűsége és némi futószalag-jellege ellenére is korrektebb alkotásnak nevezhető, mint a Poligamy. Kevesebbet vállalt, de tisztességgel megvalósította. „Az év romantikus vígjátéka” azonban okos film is kíván lenni, közölni is akar dolgokat, azonban annyira kuszán és misztifikálva teszi ezt, hogy a néző csak tanácstalanul bámul, és annyit érez: bármit is akarnak mindezzel a készítők, nagyon nem jön át.
Talán a történetben rejlik különlegessége? „Értelmezésére” két lehetőség van: egy láthatatlan jó(?)tündér teljesítette András akart-akaratlan kívánságát, és valóban megélte mindazt, amit láttunk. (Tekintve a párhuzamos dimenziók orrvérzésig történő emlegetését.) A másik lehetőség szerint csupán a hivatásos forgatókönyvíró András fantáziájának megelevenedését láttuk a filmvásznon. Hangsúlyoznám, hogy a történet lényegi tartalma szempontjából ez édes mindegy. Az pedig nem más, mint hogy András kilenc hónapon keresztül különböző alakokban kettyintgette várandós barátnőjét (bár az alteregók annyira elütnek az eredeti Lillától, hogy nyugodtan nevezhető félrelépésnek valamennyi), aztán végül gyermeke megszületésének pillanatában visszakapja az ő Lilláját, és rádöbben: mindvégig csakis az kellett neki.
Bárhogy is nézem, ez a konklúzió lapos, és logikája nem kis mértékben visszataszító. Ha döglődik a kapcsolatod, csinálj gyereket! Ha meglesz a baba, minden helyére kerül, az lesz a boldogság! Az a baj, hogy kétségbeesett, kapcsolatra éhező nők és rossz párkapcsolatban vergődő párok ezrei hisznek ebben teljes bizonyossággal, és vágnak bele elrontott házasságokba, családi élet címén folytatott ön- és egymást marcangoló, gyermekeiket is megnyomorító vegetálásba. Az „üzenet” tehát kegyetlenül hamis, legalább annyira, mint a főszereplő páros első veszekedését lezáró szeretkezése, amelyben a gyermekük fogant. Erre a rettentő disszonanciára egyetlen mentség volna csupán: az irónia. Annak pedig szikrája sincs már a csöpögős végkifejletben, főleg mikor a végefőcím alatt az Anima Sound System Csinálj gyereket! című számára Csányi Sándor és Tompos Kátya közös fényképei villannak fel, egyre több gyerekkel vigyorogva a kamerába.
Győzött hát a Nő(stény)! Elkapta tökénél a hezitáló Hímet, aki immáron hűséges férjként és példás apukaként él vele boldogan, amíg meg nem hal. A sokszor emlegetett Tragédia Évájához hasonlóan a Nő(stény) számos alakban megjelent filmünkben, és bebizonyította, hogy örök és változatlan, manifesztálódjék akárhány formában és akárhány színen keresztül. Kár, hogy a Hím egyfajta bűnhődésként és megalkuvásként éli meg mindezt, mégha a felszínen tündöklő mosollyal öleli is magához édes kis kölkét a zűrzavaros és alaposan végigkefélt kilenc hónap után. Ez volna a szép, ízléses tanmese? Inkább egy ötletesnek ígérkező, gyorsan kipukkanó lufi, ami felszínességében is kellemetlen érzést hagy nézőjében. De a lényeg: a fajfenntartásnak immár semmi sem állhat útjába! Ennél érzelmesebbet és humorosabbat pedig tényleg nem kívánhat senki egy romantikus vígjátéktól.
Hazai bemutató: 2009. december 10.
Forgalmazza: Skyfilm
Rendező: Orosz Dénes
Forgatókönyvíró: Orosz Dénes
Főbb szerepekben: Csányi Sándor (András); Tompos Kátya (Lilla); Mészáros Béla (Kornél); Parti Nóra (Adél); Pokorny Lia (Janka)
Gyártás: 2009, Magyarország
Hossz: 100 perc
hozzászólok
Yeats Triptichon a Crescendo társulat előadásában
Yeats mély intenzitású drámáiban erkölcsi dilemmák, a jó és a rossz küzdelme, a csoda várása jelenik meg költői látomásban. Ezek közül ismerkedhetünk meg A sólyom kútjánál – A macska és a hold – A purgatórium című darabjaival és rajtuk keresztül a Crescendo Színházzal.
BASIA BAŃDA: LÁNY A HALLAL
2010. július 29-én, csütörtökön különleges, koncerttel egybekötött, igazi női kiállítás nyílik ...
Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0
MÁCSAI A SZÜLŐSZOBÁBAN – ÖRKÉNY ISTVÁN SZÍNHÁZ: KIHAGYHATATLAN
Mellettem egy hölgy lelkesen mutogatja kísérőjének a nézőtéren látható hírességeket. Való igaz, hogy hamisítatlan premier-hangulat ...
Kapcsolódó cikkek: 2
Hozzászólások: 0
A FÉNYJÁTÉKOSOK: KEPES GYÖRGY ÉS FRANK J. MALINA – A MŰVÉSZET ÉS A TUDOMÁNY METSZÉSPONTJÁN
A Ludwig Múzeum kiállítása Kepes György (1906-2001) és Frank J. Malina (1912-1981) eddig viszonylag ismeretlen életművének párhuzamos vonatkoz ...
Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0
az eddigi hozzászólások:
alien írta:
2009. December 10. 16:01
Csak én unom már Csányit ennyire? A magyar közönségfilmek kitermelték nekünk őt, és minden harmadik alkotás főszereplője lett. Sokan köveznek az ilyesmiért: de a filmet még nem láttam, és jelen írás sem ösztönöz a megnézésére.
luigi írta:
2009. December 10. 18:38
pedig milyen vicces volt az első szerepe, emlékesztek? a tolvaj az Úristen@menny.hu-ból. lám, mire vitte. egyébként győzzön már meg valaki, hogy csányi egy jó pasi! csak hogy ne menjünk bele kvalitásokba...
Ka írta:
2009. December 15. 22:03
Lehet rá nem kíváncsinak lenni, de attól még Csányi jó a vásznon. Ezt nem lehet vitatni. Luigi, ami a kérdésedet illeti - a blikk fórum Szerinted jó pasi-e Csányi Sándort topikját ajánlom szeretettel, karira. Ha Csányi nem ösztönöz a megnézésére, nézzétek meg Mészáros Béla miatt. Az se mellékes, hogy ez Orosz Dini első nagyjátékfilmje, vagy hogy több színésznek is ez az első nagy filmje. És ugye, kicsit könnyebb valamiről véleményt formálni, ha már láttuk is...
luigi írta:
2009. December 16. 00:24
én még nem láttam, de most már csakazértis megfogom nézni. a topikot meg nem találom. szerencsére :)
Ka írta:
2009. December 16. 01:40
Én is meg fogom nézni! Bár nem sok meglepetésre számítok, de mégis örülök, amikor új magyarra lehet menni. Kivétel ez alól Gyöngyössy, Koltai, ás Sas valamennyi műremeke... Talán eltévesztettem és Neked bejön-e Csányi-ként fut. Á nem, mivel Csányira nem lehet csupasz melleket ragasztani és eladni "Csányinak épp nagyon melege van, így felfedte bájait' kísérőszöveggel - illetve el lehet, de nem lenne túl gerjesztő, szerintem topikja sincs.