Forrás: K.A.S. GalériaBelépő Kréher Péter kiállítására

Lefelé folyik a világ, a csúcs a mély, sötét és hűvös, érdektelen ragyogás. Szótlanságba folytott hang, érintés, ábránd, képtelen képek, otthontalan otthonok…

„Lefelé, az pont olyan mintha azt mondanád, hogy felfelé, csak igazibb. Függetlenül attól, hogy ezt belátjuk vagy sem. Olyan mintha azt mondanánk: jobbra vagy balra. A jobbra vagy a balra sokszor kilátástalan. Lefelé vagy felfelé az szenvedély. Felfelé az lélek, lefelé az valóság. Lefelé, nálad is alulabra, az egónál is mélyebbre, a sötétnél is hűvösebbre. Felfelé az dupla kétség, felfelé a végtelenbe, az örökkévalóságba, szédítő magasságokba, feljebb nálad, majdnem az isten közelébe. …Lefelé a lentől is lejjebbre, lejjebb, egyre lejjebb. Nincsen legalsó, de mindig van egy alsóbb, ahol az őrdög cimborál velünk. Ezt az alsót én nagyon fentről nézem, és ha megkérdezem, hogy hol vagyok, választ nem találok. Fent vagy lent, mindegy, de mégsem.”

Megnyitó: 2009. március 11., 18.00
Megnyitja: Szombathy Bálint