`LIVE TOGETHER, DIE ALONE...` - LOST

2007-06-11 — portré - film — A szerző adatlapja: Bézi Sándor

Vadregényes arborétum, homok a szandálban, kövekből kirakott HELP a tengerparton, kókusztej, tengeri mütyűrök csípése, leégett bőr, kiszáradt ajkak, árnyékot adó pálmalevél, ember csiholta tűz, s az örökké tartó remény. Milyen lehet elveszni? Nem az arctalan tömeg elveszett személyiségei vagyunk így is? Valóban azt akarjuk, hogy megtaláljanak? S mi lesz, ha mindennek vége szakad? “Éljünk együtt, halj meg egyedül…”

Az ABC 2004. márciusában kezdte forgatni sikersorozatát, melyben egy repülőgép szerencsétlenség túlélői próbálnak életben maradni egy titkokkal teli szigeten. A Lost az ABC legnézettebb filmdrámájának számít 1985. óta. Az első epizódot 18,7 millió néző izgulta végig, a szériát pedig Arany Glóbuszra jelölték. A sorozat három év alatt fogalommá nőtte ki magát. Az Oceanic 815-ös járatára jegyet lehet rendelni az interneten, igaz: az árban nem foglaltatik benne a félúton történő katasztrófa. Rajongói oldalak tucatjai születtek, napvilágot látott egy óriási képes Lost könyv. Persze biztos van olyan, aki még ezek ellenére is totál járatlan a szigetlakók életében, de én a fejemet tenném rá, hogy még ő is ismeri azt a “kopasz férfit a losztban”. Három évad látott eddig napvilágot. A sorozat készítői folyamatos terrorban tartják a rajongókat, egyszerre mozgatják a meglepetés szálait és pengetik az érzelmi húrokat. Az eltűntek kalandjai jók, sőt egyre jobbak. A történet kezdetén 48 túlélő sorsáért izgulhatunk. A negyven napot felölelő első évad valódi célja a karakterek személyiségének prezentálása. Egyféle kiindulópont, a személyiségfejlődés kezdeti állomása. Az embereknek nem csak a vad természettel kell megküzdeniük a túlélésért, hisz egészen más veszélyek is leselkednek a maroknyi társaságra. Hamar kiderül az is, hogy a sziget nem is olyan lakatlan, mint ahogy azt az elején hitték. A dzsungelban jegesmedvék ólálkodnak, egy kétes eredetű fekete füst szedi áldozatait, s egy tizenhat éve ott ragadt francia nő csapdáitól hemzseg az avar. Az életben maradtak egyre csak fogynak, a remény halványodni látszik, s mint kiderül: minden-mindennel összefügg. Az egyszer félelmetes, másszor vicces, esetenként csak szimplán kalandos történet nézeti magát, s a nézők sohasem tudják igazán, hogy mit kapnak majd a következő epizódban.

Az embereket mindig is izgatta, milyen lehet egy lakatlan szigeten élni. Irodalmi és filmes alkotások tucatjai foglalkoztak már a témával, s ezen produkciók mindig nagy érdeklődésre tarthattak számot. Így Daniel Defoe mítoszteremtő Robinsonja, aki egy lakatlan szigeten teremthette meg maga kis társadalmát. Az irodalomtörténeti jelentőségű ifjúsági regény a maga nemében izgalmas, olvasóit leköti, s a halhatatlanságba emelte írója nevét. Az alapmotívumok megteremtésével (kezdeti magány, eszközök felhasználása, a semmiből előállítani a valamit) egy önálló kis univerzum született. A sok film, könyv és showműsor (Survival) nyomán bárki könnyedén azt gondolhatja magáról, hogy képes lenne életben maradni egy tengerrel körülölelt földdarabon. A millió adaptáció aztán magával vonta az elkerülhetetlent: elcsépelt darabok is születtek. Példaként Tom Hanks Számkivetettje ugrik elém, amiben semmi újat nem tudtak mutatni. A partravetett üzletember harca az idővel, s a természettel a film hatvanadik perce után unalomba fulladt, sem a színészi játék, sem az egyik jelenetben felbukkanó bálnafej nem mentette meg a mozit az elcsépelt frázisoktól. Persze biztos nehéz egyazon témában úja újat és újabbat mondani, de szép számmal születtek eredeti alkotások. Stephen King egyik novellájában (Túlélő típus) például egy hajótörött önmagát fogyasztja el táplálék híján, mindezt persze az íróra jellemző groteszk humorral tálalva. Egy biztos: senki sem marad szívesen egy lakatlan szigeten. A hősök célja, hogy meneküljenek a magányt és az unalom elől (Jack Sparrow kapitány saját elmondása szerint egy ízben úgy menekült meg, hogy a hátából tépett szőrből font kötelet, amit aztán tengeri teknőcökhöz erősített). Pedig az idő vasfoga a szigeten kívül is eléri őket, senki sem menekülhet. Egy társadalomban azonban mégis izgalmasabb lehet megöregedni. Az eltűnt emberek kalandjai mind ugyan arról mesélnek. A perifériára rekesztve megpróbálni életben maradni, és megpróbálni meglelni a menekülés útját. A Lost című sorozat is szorosan kapcsolható a fentebb említett művek vonalába. Egy igen eredeti darabja az elveszettségről szóló alkotásoknak. Önmagunk megkeresése, lelkünk rejtett zugainak feltárása, az élet-halál kérdése mind-mind a széria alaposan boncolgatott témakörei közé tartoznak. A Lost nem a hétköznapi értelemben vett “kijutni egy lakatlan szigetről” sztori újrafeldolgozása, hanem valami egészen más. A Lost tömény filozófia.

[kep 2561 l m]A történetet, természetesen, az egyes karakterek személyiségei és azok változásai éltetik. Érdekes, hogy egy alkat, hogy jut el A-ból B-be, milyen motivációk vezérlik közben, s extrém helyzetben mi mindenre lehet képes. Egyes epizódokban két történetet követhetünk nyomon. A jelen mellett rendszeresen felbukkan a múlt egy szelete. Ezek némelyike valódi csemege a dráma kedvelőinek. Kezdetben a két idősík történetének mondanivalója hasonló volt, máskor csupán a szálak összekuszálásra szolgált. A múltba révedés segít az alaposabb karakterrajzban, néha pedig igazi meglepetéseket tartogat.
A Lostban nincs olyan szereplő, akire rásüthetnénk a főhős jelzőt, hiszen hat-nyolc olyan személy is akad, akik együttes erővel viszik hátukon a darabot. Dr. Jack Shephard a sziget orvosa, aki kénytelen vállalni a vezető szerepét. Ő az, aki először ráébred, hogy összefogásra van szükség az életben maradáshoz. A néha önmagával is szemben álló Jack, nehezen birkózik meg “királyságával”. Állandó kritika és támadások érik, noha mindenki tudja, hogy ő a legalkalmasabb a csoport irányítására. Dr. Shephard figuráját nem övezik olyan nagy volumenű titkok, mint a többiekét, talán ennek köszönhető, hogy a harmadik évad közepére számomra teljesen érdektelenné vált. A készítők aztán egy kellemes (valójában idegtépő és sokkoló) csavarral ezt szerencsére kiküszöbölték az évad végére. Kate Austin, a törvény elől menekülő bombázó, egy a szigeten kialakult szerelmi háromszög (Jack, Kate, Sawyer) női tagja. Élete nagy része a menekülésről szól, nyugodni képtelen, örökmozgó, harcos amazon. Sawyer egy ellentmondásos karakter. Mindenkit gúnynévvel illet, valódi bűnös lélek, aki titkon talán megtisztulásra vágyik. John Lock, a sorozat legösszetettebb alakja. A zuhanását megelőzően tolókocsiba kényszerült, de a szerencsétlenséget követően csodával határos módon lábra tudott állni. Ő mindezt a sziget erejének tulajdonítja, éppen ezért különös viszony alakul ki közte és a földdarab között. Ő az, aki a katasztrófában lelte meg önmagát. Míg a hétköznapi életben egy tipikus vesztes volt, addig elveszve a szigeten egy modern, kopasz Tarzanná vált. Örök dilemma, hogy melyik embertípusba tartozik: “vadász” vagy “farmer”. Farmer az, aki szereti a biztonságot, tetőt a feje felé, gazdálkodik s gondol a jövőjére. A vadász egészen máshogy él, s más nézeteket vall. Szabad ég alatt alszik ha kell, öl ha muszáj, s nem kerüli a kalandokat. John Lock vadász mivolta nehezen tör elő farmer múltja miatt. A Lost másik ismert arca a túlsúlyos Hurley, aki a zuhanást megelőzően több milliót nyert a lottón. Charlieval (a sziget előtt rocksztár volt) együtt ők azok, akiknek a nézők a Lost vidámabb perceit köszönhetik.

Egyes szereplők közvetlen vagy közvetve a múltban összefutnak, tudtuk nélkül alakítják egymás sorsát, történetét. Érdekes, hogy valójában egyiküket sem várja otthon senki. Már a katasztrófa előtt mind elvesztek: legtöbbjüknek nincs szerelme, nincs családja. Magányos lelkek egy magányos szigeten. Mind számot vetnek múltjukkal, önmagukkal, s gyakran meglepő eredményre bukkannak. Külön vizsgálhatnánk a szigeten ragadtak apjukhoz fűződő viszonyát. Mindegyikük különös kapcsolatban áll atyjukkal. Jin (koreai halász fia) az életben letagadta apját, Sun (Jin felesége) őse pedig egy igazi maffiózó. Dr Shephard felmenője alkoholista s egész életében tükröt tartott fia elé. Lock apukája csaló, aki ellopta fiacskája veséjét. A sort a végletekig fokozhatnám. Apák a gyermekeik ellen: különös nézőpontja az elveszettségnek.
A történet, s az idő előrehaladtával egyre mélyebb vizekre evezünk a személyiségek pszichéjében. Lassan kibontakozni látszik a múlt, fény derül az ok-okozatra, s lassan magyarázatot lelünk a felmerülő kérdésekre is. A színtér egyre tágul (unalmas lenne több évadon át ugyan azt a tengerpartot nézni), szereplőink beljebb merészkednek az őserdőbe, bunkerekre bukkannak, falvakat fedeznek föl, s egy ízben még egy tenger alatti bázisra is lejutnak. A feszültség nőttön-nő, s a klasszikus felépítésű részek közé néha becsúszik egy-egy magányos, egyedi koncepciójú epizód is, ami külön növeli a széria értékeit (pl.: harmadik évad élve eltemetős filmkockái). A meglepetés erejét különböző stiklikkel fokozzák. Legjobb példa a második évad első epizódja. Egy férfit látunk, aki napi testedzését kezdi. Zenét hallgat (The Mamas and the Papas – Make your own kind of music), mely dal hallatán azóta is a jóleső Lost hangulat fog el. A férfi (Desmond -a későbbiekben egy igen jelentős arcává válik a sorozatnak) reggelizik, zuhanyzik, majd napi rutinját egy robbanás rázza meg. A kamera nekilódul, s mint kiderül az egész jelenet egy bunkerban játszódott, pontosan abban, mely bejáratát az első évad végén berobbantották hőseink. A rutinos Lostfüggők azt hinnék, hogy ilyen meglepetés már nem igazán érheti őket a későbbiekben, hisz felkészültek minden eshetőségre. Erre mi történik? A harmadik évad első részében eljátsszák ugyan ezt (más zenével, Juliettel), s a hatás nagyobb, mint valaha. A készítők valahogy úgy szórakoznak velünk, mint ahogy azt a bűvészek teszik: elérik, hogy valami egészen másra összpontosítsunk, aztán arcunkba vágják a csodát.
A Lost című sorozat ötlettára néha kifogyhatatlannak tűnik. Vallás, számmisztika, filozófia, lélektan összekuszált egyvelege. Kiemelkedő alkotás, valódi mélységgel megtöltve, függőséget okozó, izgalmas gyöngyszem.

hozzászólok

Yeats mély intenzitású drámáiban erkölcsi dilemmák, a jó és a rossz küzdelme, a csoda várása jelenik meg költői látomásban. Ezek közül ismerkedhetünk meg A sólyom kútjánál – A macska és a hold – A purgatórium című darabjaival és rajtuk keresztül a Crescendo Színházzal.

CSAK KÜLSŐ HASZNÁLATRA – ESTHER ROTS: A BŐRÖN IS ÁTHATOL – MEDIAWAVE 9.0

„Egy másik kérdés, amire választ kerestem, hogy mihez kezdjünk egy olyan jogrendszerrel, amely az elkövetők jogait védi az ...

Kapcsolódó cikkek: 9
Hozzászólások: 0

KEDVENC SZÍNE A FEKETE – MARGARET CORKERY: EAMON – MEDIAWAVE 11.0

Az angolok ismertek fekete humorukról, ami úgy látszik az írekre is átterjedt már, de az is lehet, hogy ez a Brit-szigetek saj ...

Kapcsolódó cikkek: 9
Hozzászólások: 1

MOZI, DVD, MIEGYMÁS – 2010./27. HÉT

Várható premierek: 2010. július 5. - 11.

Kapcsolódó cikkek: 0
Hozzászólások: 0