BÁBEL

2007-02-06 — kritika (-) - film — A szerző adatlapja: Hetényi Kornél

Alejandro Gonzalez Inarritu legújabb kronomozaik-drámája 2007. február 8-án érkezik meg a hazai mozikba. Egy újabb tipikus Inarritu-filmet láthat a közönség, mely magán viseli kézjegyének minden meghatározó vonását. Megannyi nyelv, kultúra, ország és család szerepeltetésével kovácsolja össze sorsok tucatját az idő hajlításával, hogy az összeforrjon egyetlen drámában. Zseniális rendezés, nagyszerű színészi munka, és a film a Golden Globe-on, és Cannes-ban aratott sikerei után immár jó néhány Oscar várományosa is.

Az életben vannak olyan drámai történések, melyekből sohasem lesz szalagcím, például: ha éhen hal egy kisgyermek a sivatag közepén, egy harmadik világbeli menekülttáborban; ha születés után nem sokkal egy kisember véletlen megfullad; vagy ha egy háztartásbeli feleség öngyilkos lesz.
[kep 1679 l m]És vannak azok a hírek a nagyvilágban, melyek felett tovasiklunk a hétköznapok híradásaiban. Ilyenek például: a “bomba robbant Irakban / Palesztinában / Izraelben…”; a “10 embert lelőttek Haitin, további 30 ember megsérült…”; vagy “Az utóbbi egy héten 10.000-en haltak éhen vagy AIDS-ben Szudánban…” kezdetű történetek.
Ha viszont azt halljuk, hogy: “Terroristák ejtettek foglyul 5 amerikai állampolgárt…”; vagy teszem azt akár egyetlen amerikai állampolgárt is meglőttek, akkor szerintem 10 emberből legalább 5 megfordul a hallatára. Ám bizonyos vagyok abban, hogy így is maradna szerintem minimum 3, akit ez a tragédia sem rendítene meg.

[kep 1680 r m]A hír értékének szubjektív ítélete persze természetes, és minden valamire való újságíró hallott már erről. Ám egy globálisan hírpresszionált világban könnyen immúnissá válhat az ember a drámai cselekmények kavalkádjában. Inarritu éppen erre a közönyre épít a Bábelben, ahol egyetlen tragikus cselekmény indítja el a globális összefonódásokban bővelkedő interkulturális drámát.

[kep 1677 l m]Több szemszögből láthatjuk együtt a szeretetet, a fájdalmat, az összetartást, és a bábeli világ kirekesztő mivoltát. Az idő és a tér fontos szerepet kapnak a filmben, ám valójában jelentőségük eltörpül az érzelmek és az emberi kapcsolatok kölcsönhatása mellett. A forgatókönyvnek ez a sajátossága teremti meg azt az atmoszférát, melyet a rendezés, a képi világ és a színészi játék összhangja képes egy magasabb szférába emelni.
Két és fél órán keresztül kápráztat minket a latin kronomágus rendező a nagyszerűen komponált képekkel, és az idősíkokban való ugrálással. Együtt rakjuk össze az egész Földet átölelő kirakósjáték drámájának idődarabkáit, bár néhol talán túl egyszerűen illeszkednek a kockák egymáshoz, így a sztori alakulását is képesek leszünk előre jelezni.

[kep 1676 r m]A helyszínek eltérő kulturkörei feszültséggel teli vásznat vonnak az erőszakos történet számára: Japán technokratikus, visszafolytott világa merőben szembeszegül Mexikó lobbanékony, temperamentumos természetével; az Egyesült Államok jóléti állama, pedig mérhetetlenül összeférhetetlen a “legnyugatibb kelet” – Marokkó – puritán életével. A Bábel cím tehát találó a sokszínű, összetett drámát közvetítő film számára.

[kep 1675 l m]A képi világot, előző munkiáihoz hasonlóan, elsősorban a valósághűen komponált steadycam-felvételek uralják, s az alulfényezett filmkockákban szimbolikusan jelenik meg a vörös szín. Nyers ábrázolásmódja révén kézzelfoghatóvá teszik a feszültség fokozódását és a színészi játék mélységét, melyet sztárok festenek Inarritu vásznára.

[kep 1678 r m]Joggal állíthatjuk, hogy a mexikói rendező a 21 gramm melodrámájának sztártrió (Sean Penn, Naomi Watts és Benicio Del Toro) robbanása után teljesen bevette a hollywoodi csillagok gárdáját. Így a Bábelben olyan neves színészek játsszák a főszerepeket, mint Cate Blanchett vagy Brad Pitt. S persze nem elhanyagolható nagy felfedezettje Gael García Bernal sem. Ilyen nagy nevektől persze elvárható a tökéletesen hiteles játék, amit rendre hoznak is a főszereplők. Cate Blanchett hűvösen arrogáns szerepben tündöklik egy nemesasszony visszafogott szépségével, Brad Pitt pedig erősen borostásan és sármosan ráncossá hízva alakítja a dráma egyik kulcsfiguráját.
Be kell vallanom, nem tudom a mexikói származású rendező filmjeit elfogulatlanul nézni. A tűz elemében fogant művei bővelkednek a szenvedély misztikumával és az erőszak nyers valóságával. A fordulatok szövevényei igazából csupán az idő képlékeny természetéből fakadnak, és ebben rejlik Inarritu zsenialitása: képes az időt kedvére formálni drámáiban. Így teszi jelentéktelenné a dimenziónk szabta korlátokat. Ám könnyen lehet, hogy e recept már megszokottá válik tőle, és alkotásainak művészi értéke épp e rutinossá vált fogástól válik majdan fakóvá.

Eredeti cím: Babel
Hazai bemutató: 2007. február 8.
Forgalmazza: Budapest Film
Rendező: Alejandro Gonzalez Inarritu
Főbb szerepekben: Cate Blanchett (Susan), Brad Pitt (Richard), Gael García Bernal (Santiago), Jamie McBride (Bill), Mahima Chaudhry (Sonia Sehgal); Rinko Kikuchi (Chieko)
Gyártás éve: 2006
Hossz: 142 perc
Gyártó: Anonymus Content; Dune Films (USA)