RÓMEÓ ÉS JÚLIA

2006-06-01 — kritika (-) - színház — A szerző adatlapja: Sáfrány Eszter

Alföldi Róbert ismét egy Shakespeare drámában teljesíti ki kreatív személyiségét. Rómeó és Júliáját az Új Színházban láttuk.

[kep 479 l m]Nagy lendülettel kezdődik Alföldi Róbert Rómeó és Júlia rendezése: az Új Színház előcsarnokában jegyünket szorongatva igyekszünk az egyre növekvő tömegből mihamarabb kiszabadulni, amikor váratlanul hangos kiabálás közepette veszekedés, tolongás csendesíti el az érkező közönséget. A Capulet és a Montague család összecsapásával, már az előcsarnokban elkezdődik a darab. A két család köré szerveződött bandák tagjai a nézők között durván kergetik és ütik egymást. A hamutálak – azokat megemelve – hirtelen kardokká, a mellettünk állók, pedig Montague és Capulet bandatagokká változnak. A rövid, de “ütős” jelenet Escallus herceg érkezésével ér véget: “Befelé, különben mindenkit felnégyeltetek!” kiabálja, jelezve ezzel, elfoglalhatjuk a nézőtéren helyünket. Ilyen kezdés után már nem gondoljuk, hogy a továbbiakban Alföldi a játékot kizárólag a színpadra szorítaná. Nem is így történik. Egész teret betöltő előadás ez: a nézők közé beépített kifutó, a színpaddal szemben lévő páholy, mint Júlia erkélye, a színpad hátul nyitott, színészek a nézők között, mellett, a széksorok mentén, mindenhol. A teret ügyesen, és mozgalmasan töltik ki.

A minimális díszlet nem zsúfolja tele a színpadot: Verona főterét az üres színpadon egy nagyra méretezett ló, mint köztéri szobor jelöli, Capuleték háza élénk kék és sárga színű, fentről belógatott lapokból “épül fel”, a piros fénnyel megvilágított színpad kriptává alakul, fehér világítás pedig Júlia szobáját jelzi.

Rómeó és Júlia története napjainkban játszódik. Értelmetlen bandaharcok vadítják el a fiatalokat, akik véres játékot játszanak. Varró Dani, fordításában frappáns humorral csavarja a rímeket és a szófordulatokat.

Alföldi szinte “szájbarágósan” adja a közönség tudomására: ma, sajnos ilyen komor, durva, kegyetlen világban élünk. Nem csavarja ki ugyan a rendezés a shakespeare-i történetet, hanem áthelyezi korunkba, és az alakokat a mai kor figuráivá alakítja. (ennek kapcsán humor Lőrinc barát (Hevér Gábor) figurájához köthető a leginkább: Jézust ábrázoló fehér pólóban, álmosan és borzosan lép először színpadra. Nem befelé fordulás jellemzi, hanem nyitottság, aki belső ellentét és feszültség nélkül segít a szerelmeseknek.)

Pálfi Kata Júliája még csak nem is emlékeztet Shakespeare Júliájára. Shakespeare alakja bájos, nőies, ártatlan, Alföldi modern Júliája pedig egy talpraesett, vagány csaj, aki a bandák összecsapásaiban aktívan részt vesz. Igaz szerelmet látunk, olyan szerelmet, amely képes mindenkiből mély, őszinte érzéseket a felszínre hozni. Júlia figuráján látszik ez a leginkább: Júlia kissé felszínes, nagyszájú, buta kislány, akiből a Rómeó iránt érzett szerelem egy mély érzésű, felnőtt, elszánt nőt farag. Míg Shakespeare-nél Rómeó és Júlia nem részesei a gyűlöletnek és az összecsapásoknak, a két család közti harcnak (inkább áldozatai), itt igen. A szerelem fontos a történetben, a legfontosabb lesz a két fiatal számára, de a körülmények mások, mint Shakespeare-nél. Itt is haragban áll a két család egymással, mégsem tűnik ez annyira fontosnak, a szülőket mintha ez annyira nem érdekelné. Capuletné (Nagy Mari) míg Shakespeare-nél egy erős, tekintélyes, előkelő asszony, addig itt egy kiégett nő. A legbizalmasabb és legőszintébb a dajka (Takács Kati), érthető, Júlia miért őt fogadja bizalmába. Nem mondja ki senki, de mégis érezni lehet, hogy a szereplőkre a kor romlottsága erősen rányomja bélyegét.

*William Shakespeare
RÓMEÓ ÉS JÚLIA
Fordította: Varró Dániel

Új Színház, Nagyszínpad*

Rendező: ALFÖLDI RÓBERT
Rendező munkatársa: Gyulay Eszter
Díszlet: Menczel Róbert
Jelmez: Bartha Andrea
Dramaturg: Lőkös Ildikó, Vörös Róbert
Mozgás: Király Attila
Súgó: Farkas Erzsébet
Ügyelő: Rovó Rézi

Szereplők:
RÓMEÓ: Huszár Zsolt
JÚLIA : Pálfi Kata
ESCALLUS: Alföldi Róbert m.v./Király Attila m.v.
PÁRIS: Kovács Krisztián
MONTAGUE: Nagy Zoltán
CAPULET: Karczag Ferenc m.v.
MERCUTIO: Almási Sándor
BENVOLIO: Vass György
TYBALT: Széll Attila
LŐRINC BARÁT: Hevér Gábor m.v.
JÁNOS BARÁT: Gosztonyi János
PATIKÁRIUS: Galkó Balázs
MONTAGUE-NÉ: Tordai Teri
CAPULETNÉ: Nagy Mari
DAJKA: Takács Katalin
PÉTER: Marosi Viktor

valamint:
Csépai Eszter, Erdős Éva, Czakó Máté,Varga Balázs, Márkus Melinda, Jaskó Bálint,
Vaszkó Bence, Moldván Levente, Ruzsik Katalin, Molnár Nikolett, Fehér Dániel